Kalász Márton: Más esték, más rurália

Kattintson a képre és olvasson bele a könyvbe!

Kalász Márton legfrissebb könyvében, a Más esték, más ruráliában az egymásba folyó, éveket egymásba hullámoztató idő adja a kompozíciót. A ciklusok is e szerint vannak megnevezve: (1994– 2003); (1991–1996); (1992–2002). Persze ez az időjáték, jóllehet a versek kohéziója alakította, mást is takar. A bevallott vagy alig bevallott időtlenséget. Mintha – megint csak és újra – ott vibrálna ebben a Bibliától egészen a Neckar-parti történéseket egybefogó időtlenségben az életrajz megannyi mozzanata. A valóságos, a Téli bárány című regényből már jól ismert gyermekkor, összes boldogságával, szenvedésével, és a felnőtt férfi – gyakran Hölderlin-maszkban megnyilvánuló, a csend filozofikumába Isten arcát beleálmodó – fény iránti vonzalma, s nemkülönben a boldogság felé való menetelés káprázata, keserve.

Érdekes, és a töredékességet mint az esszencia egyetlen esélyét fölvillantva különös, hogy a költő, a nemegyszer szemérmesen magába forduló, a küzdelemben (vagyis az életre sarjadásban) nevezi meg – ezért a Rurália Tomas Tranströmertől származó mottója – az élet értelmét („küzdünk, hogy életre keljünk”). Ám abban a bizonyos emlékezet őrizte udvarházban – mert az álom: ideák röpdöső lepkeszárnya, több mint a valóság – nemcsak a látogató, vagyis a lírahős félelme, rémülete s az általuk belénk revesedett hiány képződött meg, hanem végtelen szőlők, a katedrálisok rózsa-ablakánál meghittebb pinceablakok, egy özönvíz előtti nyár és egy, a föld kihűlését követő bibliai (gyermekkori?) tél, a magára eszmélő születés melankóliája is.

Bár van szociográfiai háttere a versnek, és a hegyen való baktatás ama jól ismert keresztút stációit idézi, Kalász Márton költészetében sosem a szemmel befogható világ, a lineáris rend börtönébe nyugvó eseménysor, az emlékezet grádicsán fokról fokra lépkedő idő, a lírabeszéd köznapi értelemben vett kiszámíthatósága az érdekes, hanem az ént közrefogó kozmikustitokzatosság. Ahogyan az életrajz (vagy annak stilizált volta) – a magyarság-élménye: a nyelvvel való birkózáson átütő németség-élmény – a mitológiával, különféle hiedelemvilágokkal (legelsőbben is a Bibliával), kultúrákkal, művelődéstörténetekkel, művészetekkel (leginkább a zenével és a képzőművészettel) telítődik, a vers úgy lesz versszerűbb: rétegzettségében összetettebb.

58 oldal
ISBN: 963937752X

Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2004

Kritikák:

http://www.mno.hu/portal/231602

http://www.varadlap.ro/index.php?m=8&id=742&sz=200404

http://epa.oszk.hu/00100/00181/00014/27.htm