Kabán Annamária – Mózes Huba: Tárt kapukhoz fényösvény viszen

dsida-b1

Reményik Sándor 1932 szeptemberében levélben írta Dsida
Jenőnek: „Irigyellek mélyen és fájdalmasan az életed és az
írásod ragyogó fiatalságáért. De ebben az irigységben szeretet
van. Milyen jó, hogy vagy, hogy nekünk vagy, és hogy ilyen
vagy. Régóta figyelem, amennyire figyelni bírom még,
pályád hatalmas felfelé-lendülését, tudnod kell, hogy régen
nem ígéret vagy már, hanem beteljesedett bizonyosság.”
1938 júniusában az ifjan elhunyt költőt kortársainak egyike,
Nyirő József a következő szavakkal méltatta: „népednek
kiválasztottja, kiváltságos voltál, áldás és vigasztalás a nehéz
úton. A virág hivatása volt a Tied is: széppé tenni a földet…
A szív és lélek felgyújtott máglyája fénybe borított körülötted
mindent, és művészeted szirmaival szórtad be nemzeted
útját… Fáradhatatlanul hirdetted a szeretetet… Hittél
a jobb emberiségben…”