Deák László: Repkény

Deák László Repkény

Alighanem vitathatatlan, hogy a 2009-ben elhunyt Deák László az újabb magyar líra legjelesebb­jei közé tartozott. Verseskötetei, a Magasles (1979), A közös csapda (1982), A gyarló esély (1985), A változatlan hatalma (1988), Az árvaság kora (1994), Fojtatás (2003), Emlékkönny (2006) és A fe­lejtés angyala (2009) szinte töretlen pályát mutatnak. Egyetlen kivétellel: csupán két könyve, Az ár­vaság kora és a Fojtatás megjelenése között eltelt kilenc év mutat feltűnő hiátust. Második felesé­gének elvesztése kis híján megölte benne a költőt.

Deák László képzőművésznek indult, költőként élte életét, létösszegző prózával zárta le a pályát. Ha így vesszük, művészként megélt élete – az embert próbáló személyes tragédiák sorától eltekint­ve – teljes, lezárt egész. Szuverén, sokoldalúan művelt személyiség volt költőnek, embernek egy­aránt, aki fiatalságától kezdve teljes egyéniségével benne élt korában, kora művészeti életében, hét­köznapi világában.

Nem szokás ma emlegetni ‒ mediatizált, elközhelyesített világunkban talán nem is annyira feltű­nő ‒, hogy az egyes tájegységek, városrészek, társadalmi rétegek stb. egymástól jól elkülöníthető, sajátos nyelvi-gondolati-képi készletekkel rendelkeznek. Deák Budapest nyolcadik kerületében, eb­ben a különös, a magyar városi lét minden etnikai-kulturális gazdagságát és árnyoldalait felmutató világban nőtt fel. Egész világképe, a köznapok nyelvezetéből származó szókincs-gazdagsága, mű­vének ízig-vérig modern hangzása ebből a bőven buzogó forrásból eredeztethető. Nem véletlen, hogy nagyjából mindent értett abból, amivel találkozott, rugalmas gondolkodása révén a jelenségek egész halmazát volt képes művészetébe építeni. Minderről remekmívű Naplója (2012) is tanúsko­dik.

Utolsó műve, a Repkény, kisregény, összegzője és lezárója egy életnek és egy korszaknak, amely után már minden másképpen van. Súlyos betegen, tüdőrákkal küzdve fogott a Repkény írásába. A könyv ún. önéletrajzi regény – szorosan vett önéletrajz nélkül. A műtét után lábadozó szerző áll a Korányi Sza­natórium folyosójának betört ablakánál, s a szanatórium parkjában bóklászó hatalmas fekete kandúr mozgásában gyönyörködik. Minden továb­bi, a regényben szereplő cselekmény és fi­gura a valóság, a fikció és az emlékezésmorzsák káoszá­nak bravúros keveréke, aminek ez a látvány a közép- és ki­induló pontja. Mint ahogy az emlékezet előidőződésének véletlenszerűségében nem bízhatunk, a re­gény eseménysorának sincs időbeli sor­rendje. Mégis plasztikusan láthatjuk ebben a tükörben a hat­vanas-hetvenes évek Magyarországának különös, ellentmondásos képét, a hamvukba holt szerelme­ket, barátságok létfilozófiai elmélkedé­sekké absztrahált figuráit, hasonlón a repkény egyetlen száron, létszimbólum gyanánt felfutó leveleihez.

Deák László 2016. október 9-én lett volna hetvenéves.

 

 

Kemsei István

 

ISBN: 978-963-9809-74-1

ára: 3000.- Ft

Közvetlen a kiadótól: 2400.- Ft